Érdekes, látványos és tanulságos programok sora várja folyamatosan Józsefvárosban a Pesti Srácok Emlékparkban a látogatókat. A Horváth Mihály téren felállított sátor egyfajta időkapu az ’50-es évekbe, valamint az 1956-os eseményekbe. A szervezők célja az, hogy az október 23-ig működő parkban megidézzék a kor szellemiségét, hétköznapjait, valamint az, hogy emléket állítsanak a 60 éve kitörő forradalom ismert és ismeretlen hőseinek.
A múltidézés számos produkcióban formájában ölt testet, mint például „Pesti Srácok 1956 Fénylő arcai”, amely egyfajta összművészeti előadás. A rendező Dóczy Péter tánchoz, a zenéhez és az irodalomhoz nyúlt, annak érdekében hogy a mai fiatalsághoz még közelebb hozza a forradalom eseményeit és hőseit. „A mai világban minden elvész. Minden erény, minden olyan tett, ami áldozathozatalt jelentett, eltűnik. Az emberek egyre jobban ellustulnak, elkényelmesednek és közben elfelejtik, hogy voltak emberek, akik meghaltak azért, hogy szabadságban élhessünk.” – hangsúlyozta Dóczy Péter rendező, aki maga is szerepel a darabban.
A „hazaáruló” Puskás Ferenctől Farkas Mihályig és a „krumplis tésztás” Kádár Jánosig. Futball és politika az Aranycsapat, majd a kádári megtorlás idején. Melyik volt labdarúgásunk igazi aranykora? – sportújságírók múltfeltárása a Pesti Srácok Emlékparkban.
„Büdös kommunista”, „hazaáruló”– olvashattuk a Juhász Andorral készített interjúm hozzászólásai között Puskás Ferencre utalva, és ez is jól mutatja az ország mentális állapotát. Az egyik „hazafi” szerint „Puskás őrnagy” csak egy méltatlanul ünnepelt „komcsi”, a másik szerint „hazaáruló”, mert katonatisztként emigrált.
Ezeket a „véleményeket” olvasva büszkék lehetnek magukra a Kádár-korszak propagandistái. Moldova György író és társai sokat tettek azért, hogy az Aranycsapat kapitányát pénzéhes, piás, „link disszidensként”, áruló katonatisztként fessék le az itthon maradt, csalódott magyarok előtt.
(Cseppet sem zárójelben, a Rákosi-diktatúra éppen e „hazaárulós” logika mentén végezhette ki hazaárulásért Szűcs Sándor labdarúgót, aki miután az Újpest játékosa volt, „papíron” rendőrtiszt volt).
Puskásra visszatérve jellegzetes a Kádár-rajongóvá vénült, valamikor méltán becsült Moldova Puskást lejárató írása. (részlet az 1984-es Puskás-ügyből) „Nézd, ezt a könyvet három alapállásból lehetne megírni. Meg lehetne írni Puskás legendáit, mit mondott a bíróknak, Farkas Mihálynak és így tovább – ezek a legendák jórészt nem igazak. Azt is meg lehetne írni, hogy az egész Puskás-mítosz eléggé bizonytalan alapokon nyugszik – ezt minek? Miért ártsunk Öcsinek, és miért döbbentsük meg az olvasókat? Harmadszor: lehetne írni egy őszinte könyvet róla mint emberről – ehhez viszont Öcsi nem elég érdekes jellem!” – köszönjük, Moldova elvtárs!
Puskás „áruló”, Papp Laci „kollaboráns” volt
Nem csak az emigrálása után előbb kitagadott, elhallgatott, majd kifigurázott Puskás, de a Magyarországon hasonlóan népszerű Papp László is megkapta, megkapja a maga címkéit. „Kollaboráns”, „megalkuvó”. Valóban így volt?
Vagy egyszerűen szeretünk bűnbakokat képezni, hogy a nálunk sikeresebb, elismertebb emberek helyettünk (is) viseljék a bélyeget?
Beszélgetés az Emlékparkban, középen Malonyai Péter / Fotó: Horváth Péter Gyula
Négy fal között őszintén
„Túlélői, és nem haszonélvezői voltak a rendszernek” – vélte legendáinkról Malonyai Péter sportújságíró a Pesti Srácok Emlékparkban tartott előadás és beszélgetés (Sportélet és Foci az ötvenes években) elején. „Talán nem a legszebb kifejezés, mégis találó: Puskás „feketeseggű” lett Magyarországon, miután 1957-ben nem tért haza – folytatta. – Papp László más utat választott, itthon maradt, és tudjuk, hogy őt nem engedték el profinak.
Marosán György habzó szájjal kelt ki az ellen, hogy egy magyar ember annyit keressen, amennyit Papp Laci bácsi kereshetett volna a világbajnoki meccsel. Pedig nem Marosán elvtársnak kellett volna állnia a pofonokat!
Amúgy a kommunista rendszerrel kapcsolatban érdekes az a kettősség, amely az ökölvívóklasszisunknál is megfigyelhető volt. Ugyanaz a Papp Laci, aki sokszor őszintén elmondta a véleményét a fejeseknek, a helsinki olimpián szó nélkül felolvasta a Rákosi elvtársnak szóló köszönő-beszédet. De ugyanígy élt a többség. A munkahelyen, az iskolában azt mondták, amit a hatalom hallani akart, otthon pedig őszintébben beszéltek. Ehhez azt hiszem, egészséges életösztön kell, ez segített túlélni ezeket az évtizedeket.”
Menjek vagy maradjak? ’56 után dönteni kellett
Az 1956-os forradalom eltiprása után választani kellett. Papp Lászlóék maradtak, nagyjából kétszázezren emigráltak. Magyarok tízezrei éltek, tépelődtek az ausztriai menekült-táborokban, hogy végül döntsenek, merre tovább. Az egykori kapussal, Juhász Andorral készített interjúban megírtam az Ausztriában megalakított Puskás-féle menekült-válogatott történetét, amely csak a szovjet nyomásra fellépő FIFA tiltása miatt nem járhatta be együtt a szabad(abb) világot. Az idős sportember is eljött a Pesti Srácok Emlékparkban megtartott beszélgetésre, ahol meghatottan idézte fel az ausztriai hónapokat. Fiatal játékosként azután csatlakozott Puskásékhoz, miután a klasszisok visszatértek Bécsbe a Honvéd hivatalosan nem engedélyezett dél-amerikai túrája után.
A Honvéd csapata, 1953 / Fotó: Fortepan.hu
Puskás garantálta volna, hogy hazatérnek
„Rengeteget lehetett keresni ezeken a túrákon – mondta a világklasszisok sorsát meghatározó utazásról Szöllősi György, a Puskás című életrajzi mű szerzője. – Puskás már fiatalon, 1947-ben is elmehetett a Fradi túrájára, abból vett házat Kispesten a szüleinek. Aztán 1948 és 1956 között senki sem mehetett, túl kockázatosnak és költségesnek gondolták a vezetők. Ekkoriban már a Sport Hivatal intézte az egészet, azt ígérték Puskáséknak, hogy kimehetnek, ha megnyerik az ’54-es vébét. Tudjuk, nem sikerült. Puskásék ’56 telén mindenképp ki akartak menni Dél-Amerikába, tíz meccsük le volt szervezve, mérkőzésenként tízezer dollárt kerestek volna.
Puskás személyesen garantálta volna, hogy a Honvéd – Czibor kivételével, aki már eldöntötte, hogy kint marad – egész csapata hazajön, ha elmehetnek. Nem kapták meg az engedélyt, nem is játszhattak le az összes mérkőzést.
Nehéz politikai döntés volt ez Kádáréknak. Puskásékat sztárfutballistákként ünnepelték, ha kint befogadják őket, akkor olyan lavina indul el, hogy mindenki külföldre indul. Így aztán Puskásék hiába kötöttek előszerződéseket, a FIFA és a helyi szövetségek is felléptek ellenük, egyedül Spanyolország fogadta be a magyarokat. Ők szembementek a FIFA döntésével.”
„A spanyol Franco dafke ment szembe a FIFA-táborral – tette hozzá Malonyai Péter. – Érdekes, de eleinte Magyarországon sem volt egységes döntés Puskásékkal kapcsolatban, 1956 decemberétől ’57 márciusáig inkább az ingadozás volt jellemző. Lesz bántódás, nem lesz? Egyszer erről jelent (jelenhetett) meg újságcikk, máskor arról. A Kádár-rezsimnek ugyanakkor presztízskérdés volt, hogy eljárjon az „árulók” ellen.”
Juhász Andor, Malonyai Péter, Varró Krisztián jogász, az előadás és beszélgetés vezetője és Szöllősi György /Fotó: Horváth Péter Gyula
Kádár alatt a futball kegyvesztetté vált
„Ekkora már a sajátos magyarországi szocializmusban – amely a román vagy jugoszláv példával szemben nem volt nacionalista jellegű, sőt! – a futball kegyvesztetté vált – mondta Szöllősi György. –
Kádár János az Aranycsapat sikerei alatt végig börtönben ült, neki aztán nem fűződtek szép emlékei ehhez a korszakhoz, ráadásul Puskásék legfőbb politikai támogatóját, Farkas Mihályt ki nem állhatta.
Kádár és Farkas Mihály 1950-ben / Fotó: Fortepan.hu
„Farkasék a csúcsra járatták a propagandát az 1954-es világbajnoki döntő előtt, ez aztán többszörös erővel ütött vissza – folytatta az újságíró. – Pont a játék lényegét felejtették el, hogy sokszor a gyengébbnek tartott csapat nyer. 1954 után a politika és a végsőkig elkeseredett, kizsigerelt nemzet a futball, Puskásék ellen fordult. Kádáréknak ez aztán figyelmeztetés volt, hogy nem a legjobb ötlet mindent a labdarúgásba fektetni. Ezután győzött a futballellenes vonal, majdnem mindent Farkas nyakába varrtak. Aztán jött 1956. Kevéssé köztudott, de a szabadságharc leverése után tizenkétezer igazolt játékos hagyta el az országot! A felülmúlhatatlan klasszisok és a teljes ifjúsági válogatott mellett rengeteg zseniális szakember, Guttmann Béla,Östreicher Emil, Kalmár Jenő, Sárosi, Zsengellér. Így 1958-ban már esélyünk sem volt a világbajnokságon, a Nagy Imréék kivégzése miatt amúgy is megroppant társaságra bénítóan hatott, hogy még a magyar emigránsok is ellenük szurkoltak – éppen a kádári megtorlás miatt. Labdarúgásunk akkor indult hosszú, évtizedekig tartó lejmenetbe”.
Emlékek / Fotó: Horváth Péter Gyula
És mikor volt az aranykor?
„Nem az Aranycsapat idején –mondott ellen a közvélekedésnek Szöllősi György – A legtöbb jó futballista nem az ötvenes években játszott, hanem a két vébéezüst, 1938 és 1954 között, amikor még a harmincnyolcas hősök, Sárosi, Zsengellér és a fiatal tehetségek is futballoztak. Jellemző, hogy 1950-ben el sem indult a magyar válogatott a világbajnokságon, mert túl költségesnek tartották. Pedig nyerhettek volna.
A Kádár-korszakban, és utána évtizedekig dolgoztak azért, hogy kiöljék a magyarokból a futballszeretet. Most nyáron láttuk, hogy még mindig nem sikerült, mert pillanatok alatt visszatért.”
Az ’56-os események és a kor szellemisége újraélednek Józsefvárosban, a szeptember 20-án nyílt Pesti Srácok Emlékparkban, ahol az érdeklődök ’56 ismert és ismeretlen hőseinek mindennapjaival is találkozhatnak. A „Pesti Srácok Parancsnokságon”, vagyis a rendezvénysátorban ingyenes, a témához kapcsolódó filmvetítések, előadóestek, történelmi és színházi előadások, könnyűzenei klub koncertek lesznek napról- napra október 23-ig.
A mindennapok fontos része volt már az ’50-es években is a divat, így természetes az emlékparkból sem hiányozhat ez a témakör. A kor öltözködésének felidézésben a mai fiatalok segítettek, ugyanis a Jelky András Iparművészeti Szakközépiskola diákjai sajátos retro street fashion divatbemutató tartottak, tanáruk Zölley Ágnes vezetésével.
Soha nem vetítik majd értelmiségi filmklubokban, de érvényes nyelven szól azokhoz, akik 1956-ról szinte semmit sem tudnak – röviden így summázható a filmszakértői vélemény az Andy Vajna és Joe Eszterhas nevével fémjelzett Szabadság, szerelem című moziról. A forradalom és szabadságharc témáját feldolgozó filmalkotások sorában a Pesti Srácok Emlékpark elsőként Goda Krisztina 2006-os közönségfilmjét vetítette le Horváth Mihály téri sátrában, ahol a látottakról Torma Tamás újságíró beszélgetett Lukácsy Györggyel, a Heti Válasz filmkritikusával.
MAPET – 061.hu
Nem csoda, hogy hatalmas várakozás előzte meg, ugyanakkor erős fanyalgás vette körül Goda Krisztina még be sem mutatott filmjét. Andy Vajna, aki olyan hazánkban forgatott filmek producere volt, mint a Vörös zsaru, az Evita vagy a Menekülés a győzelembe, akkoriban tért vissza Magyarországra, ahol sosem készült még ekkora költségvetésű filmalkotás – pláne az 56-os forradalomról. Aztán a bemutató után meglehetősen józan, és inkább pozitív filmkritikák születettek, ráadásul a közönség is elégedett volt vele – idézte fel Lukácsy György a tíz éve bemutatott közönségfilm fogadatását. A Fenyő Iván, Csányi Sándor és Dobó Kata főszereplésével készült filmet több mint félmillióan látták a vásznon, amivel a szintén Vajna-érdekeltség A miniszter félrelép (1997) után a rendszerváltozás után gyártott második legnézettebb magyar mozifilmnek számít.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Revans a medencében
Noha a kritikus a témában szerencsésebb műfajnak tartja a szűkebb fókusszal operáló dokumentumfilmet – amely az események egy-egy részletét és az érintettek szűkebb közösségeit járja be – a Szabadság, szerelem szerinte sikeresen teljesíti vállalását: az ikonikus budapesti helyszíneket és a 13 történelmi nap eseményeit szinte stréber módon, roppant látványos és akciódús jelenetekben mutatja be, amivel egy hiánypótlóan átfogó, ismeretterjesztő-oktató tablót fest 1956-ról.
A film az eseményeket az ebben az időben zajló melbourne-i olimpián versenyző magyar vízilabda-válogatott sorsán keresztül láttatja. A történet szerint világverő pólósaink a novemberi olimpiára készülődnek, amelyen reményeik szerint visszavághatnak a szovjet csapatnak, amelytől az előző évben Moszkvában bírói részrehajlás miatt vereséget szenvedtek. Magabiztosak és összetartók, élvezik a sikert, a lányok rajongását, ám a történelem közbeszól: Budapesten kitör a forradalom. Karcsi és Tibi, a csapat tehetségei – eleinte kalandvágyból – részt vesznek az utcai eseményekben, majd Karcsi szerelembe esik egy forradalmi hevületben izzó műegyetemista lánnyal, és vele együtt őt is magával sodorja a forradalom.
A fiú már az olimpiánál is fontosabbnak tartja, hogy az igazság oldalán harcolhasson, ezért elhagyja csapatát, a pesti utca hőseiben és szerelmében, Vikiben azonban új társakra lel. Amikor a forradalmárok október végén azt hiszik, győztek, a lány rábeszéli a pólóst, hogy utazzon mégis a többiekkel, de mire ráébred, hogy a forradalmat hamarosan leveri a szovjet túlerő, már nem tud visszafordulni. Teszi, amihez a legjobban ért és a medencében, a december 6-ai elődöntőn vesz revansot az elnyomásért.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A hősök dilemmája
Torma Tamás szerint a film elérte, amit akart: megszólította a legszélesebb közönséget, és annak ellenére, hogy az alkotók hollywoodi mintára gyakorlatilag minden feleslegesnek vélt intellektuális felvetéstől megszabadították, érvényes nyelven szól azon fiatalok egyre növekvő táborához, akik 56-ról szinte semmit sem tudnak. Lukácsy György úgy vélte, a film javára írható az is, hogy valóságtartalma jóval magasabb, mint a történelmi eseményeket feldolgozó hollywoodi nagyjátékfilmek többségének. A forgatókönyvet többen írták, de valószínűleg jót tett neki, hogy az Elemi ösztön és más sikerfilmek magyar származású forgatókönyvírója, Joe Eszterhas neve mellett Bereményi Gézáé is feltűnik.
Bereményi rendezte az 1989-es Eldorádót, az egyik legikonikusabb magyar filmet 1956-ról. „Érdekes, hogy azt gondolnánk, a közönségfilm az, amellyel leginkább elérhető az ifjúság. Amíg nem kezdtük el filmklubban vetíteni az Eldorádót kamaszoknak, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen alternatív, nehezebben befogadható formanyelv is megszólíthatja a fiatalokat. De nagyon is vették a lapot, érdekelte őket a film egyik fő dilemmája, ami kissé letompítva a Szabadság, szerelemben is előjön: ki a hős, illetve szükségszerű-e hőssé, esetleg mártírrá válnunk bizonyos élethelyzetekben, ezzel akár mások életét is veszélyeztetve. És létezik-e az a helyzet, amikor elvehetjük egy embertársunk életét. Ha ezeket a kérdéseket a film átélhetővé teszi, akkor megragadta a lényeget” – magyarázta a kritikus.
Lukácsy György szerint ugyanis a hollywoodi filmek lelke maga a hős alakja, amely mindig izgatja a nézőket, ezért elsősorban őt kell körüljárni a történetben. Goda Kriszta alkotása ebben felemásan teljesít: Fenyő Iván karakterének személyiségfejlődése emberi léptékű és végig nyomon követhető, míg a Dobó Kata alakította másik protagonistáé meglehetősen egysíkú, s érzelmi motivációi is zavarosak. Érthető, hogy ezt a tiszta szívű Jeanne d’Arc figurát árnyalni kellett, de miért pont azzal, hogy egy ágyjelenet előtt bejelenti, hogy megerőszakolták?
A vízilabdázó: úriember
A filmkritikus kifogásolta azt is, hogy a Vajna-produkció több ponton nem veszi figyelembe a vízilabda etikettjét, ami érthetővé teszi, miért nem adták a nevüket a filmhez az egykori magyar sportolók. A vízilabdázók körében nem jellemző a káromkodás és az ellenfél provokálása, pláne annak öltözőjében, ahogyan a kifogásolt jelenetekben látható. Ilyet a szovjetek se csináltak, Gyarmatiék csapatát pedig többen valóban arisztokrata származású úriemberek, olyan sportolók alkották, akik jól ismerték és tisztelték ellenfeleiket.
Noha az ’56-os filmek közül csak a Szabadság, szerelem egyszerűsíti le ennyire 1956 szereplőit jókra és rosszakra, érzéketlenséggel mégsem vádolható, miután képi utalást tesz a forradalom egyik fő dilemmájára A lábuknál felakasztott halott ávósok képe például itt is felveti, hogy amikor a forradalom felszabadítja az indulatokat, a legtisztább célokért küzdő ember is könnyen fenevaddá válhat.
Lukácsy György beszélgetőpartnerével egyetértve kiemelte, hogy bár nem a szíve csücske, minden hibája ellenére filmtörténeti jelentőségűnek tartja Goda Krisztina alkotását. Hiszen előtte nem készült olyan film a forradalomról, ami a nagyközönséghez szólt, modern és könnyen értelmezhető szórakoztatóipari filmnyelvével pedig nézőit és kritikusait egyaránt meggyőzte volna.
Folyamatosan várja látogatóit Józsefvárosban a szeptember 20-án nyílt Pesti Srácok Emlékpark, ahol az érdeklődök ’56 ismert és ismeretlen hőseinek mindennapjaival találkozhatnak. A „Pesti Srácok Parancsnokságon”, vagyis a rendezvénysátorban ingyenes, a témához kapcsolódó filmvetítések, előadóestek, történelmi és színházi előadások, könnyűzenei klub koncertek lesznek napról- napra október 23-ig.
Katonai egyenruhába bújt férfiak vették be a Horváth Mihály teret a múlt héten, ám békés szándékkal jelentek meg a VIII. kerületben. A fegyverekkel pózoló hagyományőrzők csupán az 1956-os harcok hangulatát, katonai öltözetét és eszközeit kívánták bemutatni az érdeklődőknek. Aki közel merészkedett hozzájuk, az sokat megtudhatott a kiállított járművekről valamint kezébe vehette a forradalom fegyvereit.
Az ’56-os forradalom és szabadságharc – bizonyára a neki megadatott rövid idő miatt – nem tudott igazi vezetőt „kitermelni”. Nagy Imre személyét piedesztálra emelték ugyan a rendszerváltás után, ám ma sem egyértelmű megítélésében közrejátszik, hogy egész addigi pályafutását annak szentelte, ami ellen a felkelés kitört. A kommunista miniszterelnök szerepét Vincze Gábor és Drucza Attila történészek boncolgatták a Pesti Srácok Emlékparkban rendezett történészvitán, Szakács Árpád, a Történelemportál főszerkesztőjével. Ezen kiderült, hogy Nagy Imrének nemcsak az előélete kifogásolható, hanem a forradalom napjaiban is csak kullogott az események után, és sosem tudta levetkőzni hithű bolsevik énjét.
Nagy Imre – sok első világháborús hadifogolytársával együtt – csatlakozott a Vörös Gárdához az oroszországi bolsevik hatalomátvétel után. A cári családot legyilkoló kommunista kivégzőosztag hét magyar nevű tagja között is szerepel a neve, azonban nincs arra vonatkozó forrás, hogy róla vagy egy másik hadifogolyról van szó. Az 1930-ban kezdődő szovjet emigrációja során sok magyar kommunista esett a szovjet állambiztonság áldozatául az ő jelentései alapján. „Amikor a kommunisták egymást likvidálják, az nem baj, az erről szóló, 1989-ben felbukkant iratok valódisága viszont nem biztos. Lehet, hogy csak le akarta járatni őt az állampárt, amikor az ellenzék 1989-ben hős mártírnak kiáltotta ki” – mondta Vincze Gábor, aki Nagy Imre „szakemberi” pályájából is felvillantott részleteket.
A szakértelem nélküli szakértő
Kisparaszti családból származott lakatossegéd volt. A 30-as években, a Szovjetunióban szerette volna megkapni a kandidátust – káderalapon, disszertáció nélkül –, de a korábbi gyakorlattal ellentétben nem kapta meg. Ezután magyarországi statisztikákból és Kerék Mihály tanulmányaiból összeollózott, majd „bolsevik szósszal leöntött”, agrártémájú írásokat publikált. Érettségije sem volt, de amikor 1945-ben hazajött, Magyarországon már úgy tudták róla, hogy Moszkvában elvégzett valami főiskolát, és hamarosan egyetemi tanár, majd az MTA tagja lett, valamint a kommunista párt agrárszakértője. Ő dolgozta ki a Nemzeti Parasztpárttal benyújtatott 1945-ös földreformot is (a parasztok nem bíztak volna egy kommunista törvényjavaslatban), amely életképtelen törpeparcellákat adott a többnyire szaktudás nélküli zselléreknek.
Kommunista vezetők 1948. január 12-én balról jobbra: Rajk László, Gerő Ernő, Kossa István, Kovács István, Kádár János, Rákosi Mátyás, Révai József és Nagy Imre (kép: index.hu)
A reformsztálinista
A vidéki Magyarországon, az agrártársadalom nagy részében nem olyan pozitív Nagy Imre-kép élt, mint a budapesti reformkommunistákban. Ismerték moszkovita és 1945 utáni múltját, végső soron annak a rendszernek volt oszlopos tagja, amely eljuttatta az országot ’56-ig. A parasztság szemében ő is a rendszer gyűlölt figurája volt. Emlékeztek a könyörtelen padlássöprésekre, ő volt az az élelmezésügyi miniszter, aki az utolsó szem gabonát elvette tőlük, és belügyminiszterként az ő hatáskörébe tartoztak a háborús bűnösök mellett a kommunisták ellenfeleivel is leszámoló népbíróságok. Ugyanabban az időben szerepe volt több, kommunisták által elkövetett gyilkosság eltussolásában, ráadásul a németek erőszakos kitelepítése idején is ő volt a belügyi tárca vezetője. Népszerűsége viszonylagos volt, és igazán csak a reformkommunisták bíztak benne. Vincze Gábor úgy fogalmazott:
Nagy Imre hívei, a reformkommunisták korábbi kőkemény sztálinisták közül kerültek ki, akik irányt váltottak Sztálin halála után. Részben miattuk alakult ki torz Nagy Imre-kép a köztudatban. A reformkommunista kifejezés egyébként legalább olyan abszurd, mintha azt mondanánk valakikre, hogy reformnácik.
Kormányrendeletbe foglalta Sztálin dicsőítését, noha éppen a szovjet vezető halála utáni változások nyomán léphetett előtérbe; akkor adták ki Moszkvában a parancsot a tehetetlen Rákosi leváltására és új kormányprogram megírására – foglalta össze Nagy Imre reformkommunistaságát Vincze Gábor.
Mindig jókor látták jó helyen
A Nagy Imre körül kialakuló kultusz egyrészt véletlenek összejátszásának, másrészt idealizmusának volt köszönhető – ebben nagyjából egyetértett a két történész. Drucza Attila kifejtette, hogy Nagy Imre végig ott volt a párt vezetőségében, és részt vett a belső hatalmi harcokban, így nem lógott ki a sorból, azonban több esemény miatt kedvezőbb volt a megítélése a többiekénél.
Nagy Imre hőskultuszához sokat hozzátett 1989. június 16-i, tömegmegmozdulássá váló újratemetése. (kép: mek.oszk.hu)
Az ’50-es évektől a kevés kommunisták egyikeként látta, hogy nem lehet erőszakkal átnyomni az eszmét a paraszti társadalmon, és az internálótáborok megszüntetése mellett volt, mert felmérte azok kontraproduktív hatását. Amikor Sztálin halála után félreállították Rákosit, és őt tették a helyére, miközben engedélyezték a kilépést a kolhozból, a nép neki tulajdonította ezt, holott nem az ő érdeme volt, hanem moszkvai utasítás. Mindemellett főleg a baloldali értelmiség látta benne azt az embert, aki levezényelheti az átmenetet, és helyreteheti a kommunista eszmét.
Az események után kullogott
Nagy Imre mindkét történész szerint csak sodródott a forradalommal, nem tudta alakította az eseményeket, hanem azok alakították őt. Ezt Moszkvából is felrótták neki az első napokban.
Nem volt képben a Budapesten és az országban uralkodó hangulattal, erről tanúskodott hírhedt »Elvtársak!« megszólítása a tömeg felé. Az események kezdetekor is a sztálinista énje jött elő, amikor fasiszta ellenforradalmároknak minősítette a felkelőket
– mondta Vincze Gábor. Szerinte Nagy Imre fordulata sem okvetlenül lelki fordulat volt, és elképzelhetőnek tartja, hogy csak időt akart nyerni:
Hitt a marxizmus ideológiájában, még a bitófa alatt is. November 3-án is abban bízott, hogy lesznek szabad választások, amelyet a kommunisták fognak megnyerni.
Különös, hogy Nagy Imre eszméjét harmincnyolc évvel később, a kommunista utódpárt váltotta valóra, amikor 1994-ben megnyerte a szabad választásokat.
Sok kommunista vezetőhöz hasonlóan, ő is kommunista bíróság előtt végezte (kép: magyaridok.hu)
A forradalmi Budapesten nem volt egyértelmű Nagy Imre támogatottsága. A statárium fenntartása sem növelte a népszerűségét, ráadásul nem tudott megválni a sztálinizmustól, próbálta maga köré gyűjteni a reformkommunistákat, és olyan embereket, akik ellen eleve kitört felkelés. Ezzel a pesti srác sem tudott mit kezdeni – értékelt Drucza Attila. Nagy Imre még azt is engedte, hogy helyettese, Hegedűs András visszadátumozva aláírja a szovjetek behívását.
A legsommásabb felvetést Vincze Gábor fogalmazta meg:
Milyen államférfi az, aki bemondja, hogy »csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van«, majd kikapcsolja a mikrofont, és teli bőröndökkel beiszkol a jugoszláv nagykövetségre? Ekkor egyébként olyan napiparancs volt érvényben a hadseregnél, hogy nem vehetik fel a harcot.
A legtöbb dologban egyetértést hozó történészi eszmecsere résztvevői nézői kérdésre a tankönyvek hiányosságának nevezték, hogy azokban egyáltalán nem jelenik meg az árnyalt Nagy Imre-kép. A kommunista politikus életútja ugyanis „sokkal összetettebb annál, hogy »mártír miniszterelnök« és »remek ember«”.
Folyamatosan várja látogatóit Józsefvárosban a szeptember 20-án nyílt Pesti Srácok Emlékpark, ahol azérdeklődök ’56 ismert és ismeretlen hőseinek mindennapjaival találkozhatnak. A „Pesti Srácok Parancsnokságon”, vagyis a rendezvénysátorban ingyenes, a témához kapcsolódó filmvetítések, előadóestek, történelmi és színházi előadások, könnyűzenei klub koncertek lesznek napról- napra október 23-ig.
Több alkalommal látható az emlékpark színpadán az Egy nép kiáltott! című produkció a Teatro Társulat előadásában. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára készült zenés történelmi megemlékezésben a dicsőséges október 23-i eseményeket jelenítik meg az előadók kronológiai sorrendben. A kor történelmének szereplői “személyesen” jelennek meg a színpadon.
Szeptember 20-án megnyitotta kapuit Józsefvárosban a Pesti Srácok Emlékpark, ahol a látogatók ’56 ismert és ismeretlen hőseinek mindennapjaival találkozhatnak. A „Pesti Srácok Parancsnokságon”, vagyis a rendezvénysátorban ingyenes, a témához kapcsolódó filmvetítések, előadóestek, történelmi és színházi előadások, könnyűzenei klub koncertek lesznek napról- napra október 23-ig.
Az első hét első napján a vendégek az ’50-es években élő nők helyzetével, a korszakra jellemző gasztronómiai fogásokkal és szexuális szokásokkal ismerkedhettek meg. Szeptember 20-án mutatkozott be a Retrofőzés programsorozat, amelyben Nemes Nóra, a nosalty.hu gasztroújságírója hiány- és ínségételeket készít, közben azok történetéről mesél.„A háború utáni nemzedékeknek nagy gyakorlatuk volt már abban, hogy kell és lehet válsághelyzetekben vagy egy hiánygazdaságban minden nap meleg ételt tenni a családi asztalra. Paraszti hagyományokból, gondos háziasszonyi spórolásból állt össze az a rutin, ahogy az ötvenes évek súlyos hiányait és jegyrendszerét próbálták túlélni a korban divatos és gyakori ételek közül néhány (például a krumplistészta, hamis gulyás) máig népszerű maradt, mások eltűntek.”
Amíg készült a retrofogás a Pesti Srácok Emlékpark „konyhájában”, addig Tóth Eszter Zsófia történész, társadalomkutató mesélt az érdeklődőknek. Előadása a Szex, abortusz, női szerepek az ötvenes években címet viselte, így a keveset kutatott területtel számos érdekes tényével ismerkedhettek meg a látogatók.
Kedden nyitja meg kapuit a józsefvárosi Pesti Srácok Emlékpark, ahol a látogatók olyan kérdésekre kaphatnak választ, hogyan éltek, mitől váltak forradalmár-szabadságharcosokká azok a fiatal tízen- és huszonévesek, akik a magyar szabadságharc legvakmerőbbjei voltak. Vajon milyen korban éltek ők, mit gondoltak az életről, a hazáról, a szerelemről, a barátságról, a családról, a mindennapokról? Vajon tudnak-e azonosulni a mai fiatal srácok és lányok az 1956-os kortársaikkal? És még számtalan kérdés felvetődik, amire szintén választ keresnek a Pesti Srácok Emlékpark megálmodói, akik interaktív kiállításokon, programokon keresztül idézik meg az ’56-os hősök szellemét, mindezt kiemelten a mai fiatalok számára.
A VIII. kerületi Horváth Mihály téren a helyszín bejárata felé közelítve először az 1950-es évek gépjárműveiből, illetve a forradalom harci eszközeiből összeállított kiállítással, valamint két, nagyméretű mobil plakáton korabeli utca- és harci jelenetek képeivel találhatják magukat szembe az érdeklődök. A járművek és eszközök mögött két, kockakövekből épült barikád helyezkedik el: egyikből zászlórúd áll ki, „lyukas” zászlóval, másikon egy fából készült palánk, „ruszkik haza” felirattal. A két barikád között lehet bejutni a „Pesti Srácok Parancsnokságra”, vagyis a rendezvénysátorba, ahol ingyenes, a témához kapcsolódó filmvetítések, előadóestek, történelmi és színházi előadások, könnyűzenei klub koncertek lesznek napról- napra október 23-ig.
Az első hét első napján, 20-án a látogatók 17:00 órától máris részt vehetnek egy retrófőzésen, ahol Nemes Nóra, a nosalty.hu gasztro újságírója hiány- és ínségételekkel készül. 18:30-tól Tóth Eszter Zsófia történész, társadalomkutató, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa tart előadást a Szex, abortusz, női szerepek az ötvenes években címmel. Az előadás után érdemes a helyszínen maradni, ugyanis az érdeklődők megkóstolhatják az ’50 évek ihlette ételeket.
Szeptember 22-én, 19:00-tól Egy nép kiáltott! zenés történelmi emlékműsorral, 23-án hagyományőrző életképekkel és fegyverbemutató segítségével elevenednek meg a forradalom mindennapjai. Szombaton 19:00 órától a Pesti Srácok 1956 Fénylő arcai összművészeti előadás állít emléket a forradalom ismert és ismeretlen hőseinek.
Szombaton este 7 órától ingyenes Horányi Juli koncerten bulizhatnak a látogatók. Vasárnap délután öt órakor egy retródivat show-n vonulnak fel a kor ruhadarabjai, amelyben a Jelky András Iparművészeti Szakközépiskola diákjai közreműködnek, a divattörténész Simonovics Ildikó és tanáruk, Zölley Ágnes vezetésével. Ezt követően Goda Krisztina ismert filmje, a Szabadság, szerelem kerül műsorra.
A Pesti Srácok Emlékpark szervezői, a PestiSrácok.hu és a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház várja az általános, valamint középiskolai tanárok jelentkezését, ugyanis a helyszínen lehetőség van rendhagyó történelemóra megtartására. Jelentkezni az [email protected]-n lehet. Részletes programunk itt elérhető.
Az emlékpark szeptember 20-tól október 23-ig, vagyis több, mint egy hónapon keresztül működik, hétfői napok kivételével reggel 10 órától este 21.30 óráig a VIII. kerületi Horváth Mihály téren. Az Emlékpark minden rendezvénye ingyenesen látogatható.
Hogyan éltek, mitől váltak forradalmár-szabadságharcosokká azok a fiatal tizen- és huszonévesek, akik a magyar szabadságharc legvakmerőbbjei voltak, akiknek kiemelt szerepük volt abban, hogy meghátrálásra kényszerültek az orosz tankok. A pesti srácok hőstettei örökre beleivódott a magyar történelembe, példamutatásukra pedig mindig büszkék lehetnek a magyarok. Vajon milyen korban éltek ők, mit gondoltak az életről, a hazáról, a szerelemről, a barátságról, a családról, a mindennapokról? Vajon mi volt az a szikra, ami kirobbantotta a lelkükben azt a tüzet, amit eloltani nem lehet soha, ami a magyar szabadság életérzése? Vajon van-e mondanivalója a korabeli fiatalok tetteinek a mai fiatalok számára? Vajon tudnak-e azonosulni a mai fiatal srácok és lányok az 1956-os kortársaikkal? És még számtalan kérdés felmerül, amire szintén választ keresnek a Pesti Srácok Emlékpark megálmodói, akik interaktív kiállításokon, programokon keresztül idézik meg az ’56-os hősök szellemét, mindezt kiemelten a mai fiatalok számára.
A Pesti Srácok Emlékpark szeptember 20-tól október 23-ig, vagyis több, mint egy hónapon keresztül működik, hétfői napok kivételével reggel 10 órától este 21.30 óráig a VIII. kerületi Horváth Mihály téren. Az Emlékpark minden rendezvénye ingyenesen látogatható.
A helyszín bejárata felé közelítve először az 1950-es évek gépjárműveiből, illetve a forradalom harci eszközeiből összeállított kiállítást láthatjuk meg, valamint két, nagyméretű mobil plakáton korabeli utca- és harci jeleneteket. A járművek és eszközök mögött két, kockakövekből épült barikád helyezkedik el: egyikből zászlórúd áll ki, „lyukas” zászlóval, másikon egy fából készült palánk, „ruszkik haza” felirattal. A két barikád között lehet bejutni a „Pesti Srácok Parancsnokságra”, vagyis a rendezvénysátorba. Itt zajlanak majd a programok, a témához kapcsolódó filmvetítések, előadóestek, történelmi és színházi előadások, könnyűzenei klub koncertek. Mások mellett bemutatásra kerül az ötvenes évek művészete, divatja, étkezési szokásai. Az elképzelés attól a szemlélettől és tartalomtól válik egyedivé, hogy az „Emlékpark”, mint közösségi színtér, a szabadságharcos forradalmárok, a sokszor névtelen hősök mindennapjait, életkörülményeit is bemutatja, valójában ezt jeleníteni meg.
Kiemelten fókuszál a rendezvény a korabeli sportra is, hiszen az ’50-es évek sporttörténelme nem csak az eredmények, hanem a klubok, egyesületek életének alakulása szempontjából is mozgalmas volt.
A programokról, rendezvényekről további – folyamatosan frissülő – információ az emlekpark.pestisracok.hu honlapon látható.
Mindenkit szeretettel várnak a szervezők.
A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.
