Dr. Csatári Bence történész, újságíró, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos kutatója a Pesti Srácok Emlékparkban az ötvenes évek könnyűzenei életéről, és a fiatalok mindennapjairól beszélt október 11-én. Az előadás az időkorlátok ellenére leásott a korszak kulturális életének mélyére, megemlítette a legfontosabb személyeket és intézményeket, amelyek meghatározták a mindennapjainkat…
DEZSE BALÁZS – 061.hu
Tiltás-tűrés-támogatás
1945-1956 között a két “T” (tiltás és támogatás) politikája volt jellemző, 1956 után ez kiegészült még egy “T”-vel Aczél György, a Kádár korszak legfőbb ideológusa, irányítója által, így már tiltott-tűrt-támogatott kategóriákról beszélhetünk – kezdte az előadását Csatári Bence, történész, aki mintegy 45 percben beszélt az ötvenes és hatvanas évek könnyűzenei életéről, illetve ehhez kapcsolódóan a korabeli fiatalok szórakozási lehetőségeiről. Szerinte az 56-os forradalom utáni időszak azért is volt fontos, mert bár leverték a forradalmat a szovjet csapatok, ugyanazok az állapotok már nem tértek vissza a Kádár rendszerbe, és ez igaz volt a kulturális életre, így a könnyűzene világára is.
A könnyűzene műfaja
Az elmondottak szerint 1945 és 1990 között sok minden beletartozott a könnyűzene kategóriába: a népdalok, a sanzon, sőt, ide tartozott az operett és az úgynevezett tömegdalok is (azok például, amiket a felvonulássokkor énekeltek). Komolyzene kategória, csak a szimfonikus műveket, a klasszikusokat és az operákat foglalta magába. A Kádár rendszerben a könnyűzenei élet olyan szinten megváltozott, hogy a koordinálására egy különálló intézményt hoztak létre. Ami a Rákosi rendszerben nem volt meg, azt ez a korszak megpróbálta bepótolni – mondta el Csatári Bence.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Az ellenőrzőközpont szerepét az 1958-ban alapított Országos Rendező Iroda töltötte be. Az intézmény 1991-ig működött, székháza a Vörösmarty tér nyugati oldalán épült modern épület volt, amit 2005-ben lebontottak. Az ORI 1964-ben kapta meg a teljes önállóságot, feladata pedig az volt, hogy a nép szórakoztatásáról gondolkodjon. Ekkoriban úgy gondolták, hogy amíg az emberek szórakoznak, addig sem azon gondolkodnak, hogy éppen kit visznek el a szomszédból. Ami az ORI működését illeti: a lényeg az volt, hogy a fellépni akaró zenekaroknak először vizsgát kellett tenniük, és amennyiben ez sikeres volt, megkapták az engedélyt, amit egyébként akármikor vissza is vonhattak, illetve tagcsere alkalmával meg is ismételtethettek. Egy ilyen vizsga akkoriban körülbelül egy heti fizetésbe került. Az ORI mindent bevállalt, a koncertszervezéstől elkezdve a zenészek szállításán át egésze a fizetések kiosztásáig. Akkoriban menedzser szakmát nem ismerték el, mert munka nélkül szerzett jövedelemként tekintettek az így megszerzett pénzre.
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) szintén fontos szerepet töltött be a könnyűzenei életben. 1962-ben Bors Jenő került az élére, mint igazgató és egészen a rendszerváltozásig ez így is maradt. Hozzá csatlakozott 1968-ban a Erdős Péter, mint a sajtóosztály vezetője, illetve titkár. Az ő neve alatt működő könnyűzenei irányítás abból állt, hogy eldöntötte melyik zene tetszik neki, és melyik nem, tanácsot nem kért a szakértőktől, és bevallottan nem értett a zenéhez. Emiatt ragadt rá a “popcézár” kifejezés, amit maga is előszeretettel használt. Az MHV politikájában tulajdonképpen ő ültette el a három “T” elvét, és a nyolcvanas évek közepéig a pop-rock megkerülhetetlen szereplője volt.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A Táncdal- és Sanzon Bizottság feladata az volt, hogy minden dalszöveget átnéztek, titkos üzenetek után kutatva alaposan ellenőriztek minden sort. A fű alatt, a legnagyobb titokban létrejött bizottság élet-halál urának számított egészen 1985-ig, amikor csendben vetettek véget a működésének. Egy másik fontos hatalom a Művelődési Minisztérium zene- és táncművészeti főosztálya, amelyet Barna Andrásné vezetett, aki Erdőséket nagyon szeretett volna irányítani, bár ebben nem ért el kiemelkedő sikereket. A kor divatja azt diktálta, hogy a vezető pozícióban lévő embereknek nemhogy diplomája, de még érettségije se legyen. Ez Rákosira is igaz volt.
Szórakozási lehetőségek
Minden egyes környéknek megvoltak a saját késdobálói és vendéglői, az ötvenes években mintegy 200 egységet tartottak számon a városban, ami viszonylag soknak számít.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A különböző helyek nem csak a szórakozásról szóltak: hétvégenként délután teadélutánokat is rendeztek, ahol a fiatalok rendezett körülmények között ismerkedhettek egymással. Ebből az időszakból való egyébként a “zenés felár” fogalma, ami azt jelentette, hogy ha zenekar is játszott egy bárban, akkor a zenészek fizetése miatt keletkezett többletköltséget a helyek az italok árának alkalmi megemelésén szerették volna megkeresni. A korszak szellemét tükrözte az, hogy mikor 1962-ben végigsöpört a világon a beat őrület, a könnyűzenével foglalkozó „szakemberek” tudomást sem vettek erről.
A Bin Láden hajsza című film jelenetei smafu ahhoz képest, hogy milyen kínzási módszereket alkalmaztak a valóságban Magyarországon 1956 után. A Pesti Srácok Emlékpark tegnap esti beszélgetésének két meghívott vendége olyan sztorikat hozott a múltból, melyek hallatán a hideg futkosott az ember hátán. Bálint László magyar kémelhárító arról beszélt, milyen titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg az embereket 1956 után egészen a rendszerváltásig. Füleki Tamás történész pedig olyan hátborzongató esetekről számolt be, hogyan törték meg a renitenseket „pszichiátriai gyógykezelés” címszó alatt.
Nem volt ismert a közvélemény előtt, mert hivatalosan nem léteztek a kommunista diktatúra alatt aktívan működő titkosszolgálatok. Hogy fenntartsák a látszatot, ügyeiket a legkonspiratívabban intézték, ennek ellenére ma már számos esetről tudni, hogyan figyelték meg a magyar társadalmat, hogy kiszűrjék az „ellenforradalmárokat”, illetve hogyan próbálták megfélemlíteni, esetenként likvidálni ezeket az embereket – hangzott el a rövid bevezetőben.
Bálint László az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) – a magyarországi kommunista pártállami diktatúra részben titkosan tevékenykedő államvédelmi szervezetének – még aktív éveivel indított. A szervezet első nagy pofonját megszűnése előtt 1953-ban kapta, amikor Nagy Imre idején kivonták az önálló hatóságok köréből és újra a Belügyminisztérium felügyelete alá integrálták.
Ez nagyon nem tetszett az államvédelmi állománynak, a titkosszolgálatok tudvalevő, hogy nem szeretnek önállóan dolgozni, mert akkor lehet a zavarosban igazán jól halászni!
– fogalmazott a kémelhárító.
Bálint László kémelhárító és Füleki Tamás történész volt a Pesti Srácok Emlékpark vendége. Fotó: Horváth Péter Gyula
A halálsugár volt a kiút
Töttösy Ernőt 1952-ben fogták el „szervezkedés” címén, miután ismerőseivel nyugatra akart szökni. Börtönbe vitték, ahol kísérletsorozatot hajtottak rajta végre. A veszprémi fegyintézetben elkülönített cellát kapott és az ételeibe vegyszereket, tudatmódosítókat tettek, hónapokon át mérgezték. A szerek segítségével, Töttösynél mesterségesen váltottak ki a skizofréniát. Hangokat hallott, amelyek folyamatosan befolyásolták a börtönlétét (erről Töttösy maga ír Téboly című könyvében). Füleki Tamás a teljes megtébolyulásról mesélve elmondta, Töttösy először csak azt hitte, a hangok a hangszóróból jönnek, majd a képzelt „barát” különféle utasításokat adott neki, hogy ne egyen, zavarja meg a börtön csendjét. Az intézmény őrei pedig minden renitens kilengést veréssel jutalmaztak. Az őrület akkor eszkalálódott nála, amikor a hang azt mondta, hogy ki tudja szabadítani őt a börtönből, úgy, hogy egy halálsugárral mindenkit megöl, aki hozzá közel merészkedik. Ez volt az a pont, amikor abbahagyták a rajta végzett tudatmódosító kísérleteket és kiengedték a börtönből.
Megkerülhetetlen annak az igazságnak a kimondása, hogy a kommunista hatalom az 1956-os forradalom idején odadobta a szolgálatot a tömegeknek, mondta Bálint László, hozzátéve, az ÁVÓ-n kívül mindenki más át tudott állni, de a szolgálat a mocskos múltjából eredően erre képtelen volt. Így, miután 1956 október 28-án Nagy Imre feloszlatta és szélnek eresztette a szolgálatot, az állomány tagjai előre menekültek. A vezetők baráti szocialista országokba – Jugoszláviába, Csehszlovákiába, és Szovjetunióba – próbáltak menedéket találni, míg mások konspirált lakásokon, vagy vidéki rokonoknál bújtak meg.
Az Államvédelmi Szolgálatnak igen nagy vérveszteségei voltak a forradalmi napok alatt, miután a Magyar Rádiónál az első lövéseket, valamint a fegyvertelen tömegre leadott sortüzeket is ők követték el. A nép haragja utolérte a vezetőket, és akiket elkaptak, azokon kíméletlen bosszút álltak. Az egykori Köztársaság téren és a körúton lógatták fel őket a lámpaoszlopokra és a fákra. Hogy a kormány megvédje az állomány tagjait, óvintézkedésként biztonsági őrizetbe vette őket. Börtönökben helyezték el őket, olyanokba, ahol korábban államvédelmi beosztottak dolgoztak. A szegedi államvédelmi parancsnok M. Szabó István például önként vonult börtönbe, mert az volt számára legbiztonságosabb hely – mesélte az egykori kémelhárító.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Miután a szovjetek leverték a magyar forradalmat, a szétvert állapotban lévő ÁVÓ-s állomány újraszerveződött, „felépítették” magukat, karhatalmi erőket hoztak létre, és az egykori irattárukból föllelhető információk és adatok alapján megkezdték az őrizetbe vételeket, elhurcolásokat. A Kádár-kormány 1956 végén, volt államvédelmi beosztottakból létrehozta a titkosszolgálatot, későbbi nevén Politikai Nyomozó Főosztályt, mert rájött arra, hogy a megtorlásokhoz olyanokra van szükség, akik egyszer már sikeresen megvívtak a hatalom megszerzésért.
Kádár János ennek ellenére nem bízott meg az egykori ÁVÓ-s – mintegy 5000 főt számláló – állományban, ezért 1956 után volt kommunista politikusokat épített be a vezetők közé. Így lett a belső elhárítás első vezetője Hollós Ervin. Munkájuk hathatós eredményenként több százan végezték bitófán. Kádár elvtárs pedig a megtorlások után köszönetképp megtizedelte a hűséges szolgálatot, azoktól vált meg, akik olyan koncepciós pereket vittek, amelyek „áldozatai” kommunisták voltak, mondta Bálint László.
Pákh Tibor esete
Pákh Tibor kémkedés vádjával került börtönbe, ahonnét 1966-ban azért vitték át az elmemegfigyelőbe kezelőbe, mert a három év alatt nem tudták őt megtörni sem a magánzárkával, sem pedig a kényszeretetéssel, amelybe – egyébként – sokan belehaltak. Utóbbi egy olyan kínzási módszer, amikor egy vajból, tejből, tojásból álló nagyjából 1000 kalóriás mixet kevertek, és ezt egy gumicsövön keresztül lenyomták az ember torkán. Miután 1966-ban átkerült a pszichiátriára, ahol egészen 1971-ig hol altatás nélküli elektrosokkal kínozták, hol inzulinkómás kómás kezeléssel. Ezek egyébként bevett gyógymódok voltak, de nem ilyesfajta alkalmazásukban, tette hozzá Füleki Tamás. Pákhot nem csak így kínozták, hanem sok esetben végignézették vele, ahogyan másokat elektrosokkolnak.
A résztvevők feszült figyelemmel hallgatták az 1956-os forradalom megtorlásait követő titkosszolgálati megfigyelések részleteit. Fotó: Horváth Péter Gyula
A 60-as évek után titkosszolgálatok – A nagy átalakulás
1962-ben volt egy nagy átszervezés. Vérfrissítést hajtottak végre és megint pártpolitikusok kaptak beosztást. Ugyan a titkosszolgálati munkában nem voltak járatosak, de Kádár emberi voltak. Nem csak a létszám és az összetétel változott, de a titkosszolgálat feladata is megváltozott. Már nem az emberek likvidálása, hanem a teljes társadalom megfigyelése, szemmel tartása és minden ellensége tevékenység még csírájában való elfojtása volt a fő cél – folytatta Bálint László. Az egykori államvédelmi állomány tagjainak változatlanul nagyon fontos szerepük volt. Főleg azoknak, akik tudták alkalmazni a kifinomultabb módszereket is. A kémelhárító hozzátette, mivel hazánk „csatlós állam volt, a rendszerváltásig fönnállt a függőségi viszony a Szovjetunióval, és barátság ide vagy oda vagy, amennyire lehetettet a szovjetek befolyásolták az eseményeket Magyarországon. A társdalom totális ellenőrzésére az 50-es évekből megmaradt tömeghálózat szisztémát használták. Ez volt az ügynökök és informátorok kora. A cél az volt, hogy mindenkiről mindent tudjanak! Akkor még nem nagyon ment a lehallgatás a szűkös kapacitások miatt, nagyon keveseknek volt telefonja, viszont ellenőrizték a postai küldeményeket és leveleket. A 60-a évek végén rájöttek, hogy az égvilágon semmi értelme ennyi beszervezett embert foglalkoztatni és áttértek a „minőségi hálózatra”. A felderítések ugyanúgy folytatódtak, de már kevesebb ügynökkel.
Az 1971-es újabb átszervezésnél az egykori államvédelmisek kiváltak a szolgálattól. A politikai beállítottság azonban ettől függetlenül mit sem változott, továbbra is ellenforradalomként tekintettek az 56-os eseményekre, a forradalmárokat pedig változatlanul ellenforradalmárként ellenőrzitek egészen a 70-es évek közepéig. Ezt követően belépett az ellenőrzendők körébe az ellenzékiként aposztrofált társadalmi csoport, ekkor kezdtek el háttérbe szorulni az „ellenforradalmárok”. 1970-től egyre ritkábban fordult elő bírósági eljárás államellenes izgatási ügy miatt, helyébe olyan módszerek léptek, mint a lejáratás, bomlasztás és leválasztás.
Janikovszky Béla felesége
Janikovszky Béla az ÁVO egyik hírhedt tisztje első feleségét küldte zárt osztályra – mesélte a kutatásai eredményét Bálint László. A férfinak a nőtől fia született, majd a válás után minden áron magának akarta tudni a gyereket, de az asszony ezt nem engedte. Ezért Janikovszky az Államvédelmi Hatóság egészségügyi szolgálat vezetőjét, Bálint István ezredest kérte meg hogy írjon egy beutalót a feleségének a zárt osztályra. A nőt őrizetbe vették, és elvitték Lipótmezőre, ahol elég hosszú időt töltött. Bálint László mindebből arra következtetésre jutott, hogy az Államvédelmi Hatóság -ha arra volt szükség – vizsgálat nélkül bárkit a zárt osztályra juttathatott.
Fotó: Horváth Péter Gyula
70-es, 80-as évek
Konspiratív megfigyeléseket folytattak. Elsősorban a belső ellenzéki erőket figyelték meg és a legkülönbözőbb titkosszolgálati eszközöket alkalmazták velük szembe. Előzetes ellenőrzéseket és bizalmas nyomozásokat folytattak. Utóbbinál minden létező operatív eszköz bevethető volt a célszemély megfigyelésére. Ellenőrizték a postai küldeményeket, lehallgatták a beszélgetéseket.
Amikor a forradalom felfalja saját gyermekét
Bálint László egy nagyon érdekes esetről számolt be. 1953 januárjában a rettegett Péter Gábort, az Államvédelmi Hatóság volt vezetőjét a saját beosztottjai vették őrizetbe, majd büntető eljárás indult ellene. A férfit jobban megverték, mint amennyire az osztályellenséget bántalmaztak az ő parancsára. Nála is kényszeretetést alkalmaztak és miközben kínozták, átszakadt a nyelőcsöve.
Pléhkokárdáról ismerszik meg a másik
Az ügynökökből 1972 után titkos megbízottak lettek. Feladatuk az volt, hogy beépüljenek az ellenzéki csoportokba, és jelentettek a titkosszolgálatnak, ha valami készül. A március 15.-én is ott voltak a tömegben és hogy tömegoszlatáskor ne egymást üssék a gumibottal, szövet helyett pléhkokárdát tűztek ki, erről ismerték fel egymást.
Ha szombat este, akkor buli a józsefvárosi Pesti Srácok Emlékparkban. A Horváth Mihály téri parkban az ötvenes évek világa elevenedik meg, hisz a korszak gasztronómiáját, divatját, hétköznapjait és művészetét is megismerhetik a látogatók. A szervezők célja továbbá emléket állítani ’56 ismert és ismeretlen hőseinek. Október második hétvégéjén két zenekar is színpadra lépett a Pesti Srácok Parancsnokságon. A Három zenekart és az X- Faktoros Baricz Gergővel kiegészült Loyalt arról faggattuk, szerintük miért fontos az, hogy a mai fiatalok megismerjék ’56 szellemiségét.
Ne felejtsétek, hogy még két nagyszerű zenekar ad ingyenes koncertet az Emlékparkban. A Mystery Gang október 15-én, 23-án pedig Both Miklós közreműködésével a Ferenczi György és a Rackajam.
A videót készítette: Szabó Fruzsina Anna és Tihanyi Rita
A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.
Újabb ingyenes koncert közeleg a Pesti Srácok Emlékparkban, ugyanis október 15-én a józsefvárosi „Pesti Srácok Parancsnokságon” ezúttal a Mystery Gang lép fel. Fennállásának 18. évfordulóját ünneplő trió hazánk elsőszámú rockabilly zenekara.
061.hu
Egri Péter, a banda frontembere korább a 061.hu-nak adott interjúban elmesélte, hogyan találkozott először ezzel a műfajjal: „Már gyerekkorunkban mind a hármunkat megérintett a rockabilly fantasztikus világa. Nálunk otthon például sosem szólt könnyűzene, a szüleim – komoly emberek lévén – mindig klasszikusokat hallgattak. A csoda akkor ért utol, amikor édesapám vásárolt egy rádiót. Tisztán emlékszem, ebéd után, egy óra tájban bekapcsoltam a Petőfi Rádiót, és akkor kezdődött a Nosztalgia hullám című műsor. Elmondta a bemondó, hogy „a következő egy órában Eddie Cochran felvételeiből válogatunk”. A mai napig fel tudom idézni még a hanglejtését is. Aztán megszólalt a zene, ami azonnal rabul ejtett, amiről azonnal megéreztem, hogy igen, ez az, ami kell, ez az én világom. Azonnal szerelmes lettem a rockabillybe és ez a szerelem azóta is tart.”
Október 23-ig még bárki kilátogathat a Pesti Srácok Emlékparkba, a Horváth Mihály térre, ahol az ’50 évek hétköznapjait idézik meg a szervezők, legyen szó divatról, gasztronómiáról vagy épp a művészetekről. Az időutazást kiállítások, előadások, színházi produkció és vitaestek teszik lehetővé.
A korszak divatvilága egy izgalmas divatbemutatóval és Simonovics Ildikó divattörténész előadásával elevenedett meg a Pesti Srácok Parancsnokságán. A Kiscelli Múzeum történésze kiemelte rajong a korszak divatjáért, és vallja hogy igenis létezett az ’50-es években divat. „Azoknak akiknek fontos az öltözködés, vagy akár a divatvilágban dolgoznak kötelessége adózni azok előtt a szakember előtt, akik abban az időszakban tevékenykedtek.”
A kor divatja szinte mindig a múltból táplálkozik, az aktuális trendek általában igyekeznek visszanyúlni a régi időkbe. Kovács Tibor retrofodrásszal a Pesti Srácok Emlékparkban próbáltuk kideríteni, hogy milyen volt az ötvenes évek hajdivatja, hogy milyen frizura kell a forradalomhoz, illetve hogy milyen irányba változik majd a hajtrend a jövőben.
Ha szombat este, akkor buli a szeptember 20-án nyílt Pesti Srácok Emlékparkban. A Horváth Mihály téri parkban az ötvenes évek világa elevenedik meg, hisz a korszak gasztronómiáját, divatját, hétköznapjait és művészetét is megismerhetik a látogatók. A szervezők célja továbbá emléket állítani ’56 ismert és ismeretlen hőseinek.
C.N.- 061.hu
A múlt heti Hősök és Balázs Fecó koncert után október 8-án fél héttől két együttes is beveszi a Pesti Srácok Parancsnokságát, ugyanis a Három zenekar és a Loyal együttes is színpadra lép. Három ember, három művész, három arc, de egy zenekar. A több mint két éves Három saját számokat játszik. „A dalokat többnyire lányok ihlették, bár akad olyan is, amit John Maynard Keynes.”– meséli Hidvégi Áron, a banda basszusgitárosa.
„Az első körös Cseh Tamás Program nyertesei között voltunk, így 2015-ben elkészülhetett az első bemutatkozó lemezünk, aminek producerei Szakos Krisztián és Takács Zoltán „Jappán”. Aztán a lemez után jött az első videoklipünk, amely egyfajta imázsklip és a Keresem című dalhoz készült. Több fesztiválon és saját koncerten is találkozhatott velünk a közönség. Ha jellemeznem kéne a zenekart, azt mondanám, hogy alapvetően akusztikus, ami erősen szöveg-centrikus, maga a zene minimalista, de ugyanakkor izgalmas popzene a jó értelemben vett lírai felhangokkal.”- foglalta össze a zenész a 061.hu kérdésére.
„A zenekar az Emlékparkban nagyjából egy órát játszik, többségében saját számokat, de egy- két menő feldolgozás is helyet kap a felhozatalban.”
A Loyal igazi kárpát-medencei blues-rock banda, a tagok származása Székelyföldtől Zaláig ér. A zenekar igyekszik a hazai és külföldi elődök által kitaposott ösvényen haladni, akikből erőt és inspirációt merítenek, ugyanakkor a Loyal története önálló, igyekeznek a műfaj vérét frissíteni. 2012 nyarán állt néhány betűvető a kőszegi vár udvarán egy fesztiválon, és nézték, hogy pár éltesebb pasas hihetetlenül jól érzi magát a színpadon, miközben rockzenét tolnak. Üzletember’s volt a banda neve, és tényleg üzletemberek zenéltek, nem profik, de volt benne erő és élet. Ez kell nekünk is – döntötték el a tagok. Mindenki gitározott, vagy legalábbis úgy tartotta magáról, hogy ő gitározik. Demeter Szilárd átképezte magát négy húrra, már csak dobosra volt szükség, és meg is alakult a banda első formációja. A műfaj természete szerint tagcserék és újragondolások követték egymást.
2016 nyarán egy alternatív történet kezdődött, egy ad hoc felkérésre énekesként beugrott az X- Faktor második szériájából ismert Baricz Gergő, akit aztán saját koncertjeire is elkísértek a fiúk. Ezek a kiruccanások annyira jól sikerültek, hogy a zenekar úgy döntött: Baricz Gergővel folytatják a megkezdett utat. 2016 őszén-telén majd kiderül, hogy merre fordul a szekér. Egy biztos: továbbra is káeurópai blues-rock lesz a meghatározó irányvonal. A Loyalt „felfedezte” az Anna and the Barbies is, idén tavasszal elvitték egy körre előzenekarnak, négy klubkoncerten melegítették be a közönséget. Az együttműködés egyre tartalmasabb formát kezd ölteni, az AaTB gitárosa, Pásztor Sámuel vállalta a produceri munkát a Loyal – remélhetőleg – hamarosan elkészülő lemezén. Ha minden jól alakul, akkor ősszel ismét elkísérik pár koncertre az AaTB-t előzenekarként, de igazából az őszi-téli időszak legfontosabb célkitűzése, hogy végre stúdióba vonuljanak.
Tagok: Baricz Gergő – ének, Demeter Szilárd – basszusgitár, Fekecs Ákos – dob, Megadja Gábor – gitár. Többé-kevésbé állandó vendégként Antal Gábor billentyűzik.
A buli természetesen nem ér véget, ugyanis október 15-én a Mystery Gang, a zárónapon, október 23-án pedig Ferenczi György és a Rackajam Both Miklóssal közreműködve lép a színpadra.
A Pesti Srácok Emlékpark minden programja ingyenes, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatásával.
