10 dolog, amit az ’50-es évek hétköznapjairól tudnod kell

Számos interaktív előadás idézte meg az ’56 forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Pesti Srácok Emlékparkbakban az ’50-es évek hétköznapjait. A színpadon megelevenedett a korszak gasztronómiája, divatja és művészete. Az időszak hétköznapi életről Valuch Tibor történész tartott előadást, aki a tisztálkodástól az ismerkedésen, a kommunista erkölcsön át az öltözködésig elemezte az akkor élő emberek napjait. A hatalmas témakörből most a 061.hu összeszedte a 10 legérdekesebb tényt a városi hétköznapokról, amely talán visszaadja a korszak eszenciáját.

SZABÓ FRUZSINA ANNA- 061.hu

1.A lakáskörülmények lassan javultak a háború után, bizonyos mutatókban azonban egyáltalán nem volt változás: 1955-ben nagyjából ugyanannyi – átlagosan 2,65 – ember élt egy szobában, mint 1930-ban. 1949-ben a lakások kevesebb, mint felében volt villany, mintegy hatodában vezetékes víz, s tizedében fürdőszoba, ezért az emberek városi tisztasági fürdőkbe jártak. A napi mosakodás- külön fürdőszoba híján- általában a konyhában zajlott.
collage

2. A szocialista korszak első évtizedében a családi költségvetésben a lakberendezési kiadások rendszerint alacsonyak voltak. 1956-ban például a létminimum-számítások szerint a családok 90 százaléka nem volt képes bútorvásárlásra – egy átlagos szobabútor beszerzési ára 8-12 000 Ft volt -, 50 százaléka nem tudta biztosítani a létminimnak tekinthető évi 1200 Ft-nyi lakberendezési költségek fedezetét. „A munkáscsaládok általában csak a szükséges 3-4 lepedővel – a családok több mint egyharmada kevesebb, vagy egy lepedővel sem rendelkezik.”

3. Magyarországon a szocialista korszakban a pénzügyi megtakarítások kezelésének egyetlen legális formája a takarékbetét volt. A lakossági takarékbetét-állomány 1950-ben 289 millió, 1960-ban 5,5 milliárd forint volt. A pénzbeli megtakarítás mellett az ingó és ingatlan vagyon birtoklását az ötvenes évek első felében jelentősen korlátozták. A jövedelemtermelésre alkalmas magánvagyont az államosítások révén számolták fel. Egyedül a föld magántulajdona maradt továbbra is jelentős a kollektivizálási kampányok ellenére is.

4. A motorizáció kibontakozása Magyarországon viszonylag lassú és megkésett volt, így ez az életmódot, a munkaszervezést az 1944 és 1956 közötti időszakban nem befolyásolta érdemben. A személygépkocsi-állomány 1950-ben 13 054 darab volt. Ez a következő évek során mintegy 5000 darabbal csökkent. A gépkocsi-kereskedelem az ötvenes évek első felében lényegében megszűnt, magántulajdonban mindössze 1-2000 autó maradt.

79804

5. 1950-re már nemcsak az „öncélú divatozás” vált elítélendővé, de „elvetendő burzsoá, kispolgári szokássá” minősítették a kalap és a nyakkendő viseletét, a női ruhák díszítését fodorral vagy mélyebb dekoltázzsal, a rúzs és a körömlakk használatát is. A követendő női és férfiideált a munkásnő és -férfi jelentette. A divatbemutatókon manökenek helyett gyakran munkáslányok léptek a kifutókra. „Nem a külön célra kitenyésztett és lefogyasztott, múmiává aszalt próbakisasszonyok viselték a ruhákat, hanem az egészséges termetű fiatal lányok, asszonyok, dolgozó nők.”

collage

6. Komolyabb problémát jelentett az, hogy gyakran a nehezen beszerezhető ruhát sem volt miből megvenni. Az 1956 tavaszán készített létminimum-elemzés szerint „a munkások 13,3 százalékának nincs télikabátja, közel a felének kettőnél kevesebb szövetöltönye, a nők egyharmadának csak egy vagy még ennyi szövetruhája sincs…”

7. Az elvtársak az otthoni öltözködésben is igyekeztek iránymutatók lenni. Szerintük a csinos és rendes viselet otthon is elvárható nemcsak a háziasszonytól, hanem a család többi tagjától is. „Az otthoni ruhákról beszélve néhány szót a melegítőről is szólni kell. Igaz, hogy nem szép, de kényelmes. Könnyen tisztán és rendben tartható; különösen, ha még kötényt is viselünk felette (így csinosabb is, és kevésbé kövérít). Házi munka közben, takarításnál, udvarseprésnél s más munkáknál viselete indokolt – de munka végeztével vegyük le!”

8. 1957-től részletes tudósítások számoltak be a párizsi és londoni divatbemutatókról, többek között Christian Dior legújabb kollekciójáról. Rotschild Klára 1957 augusztusában, az Ez a divat oldalain beszámolt kéthetes párizsi tanulmányútjáról. A látottak alapján úgy vélte, hogy a magyar nőknek nincs mit szégyenkezniük, „megállják a helyüket a szépség és az elegáncia nemzetközi versenyében,” ahol az egykor olyannyira kedvelt csontosság, a fiús alkat helyett ismét a kerek formák, a nőies nő ideálja került előtérbe.

9. „Kinn a Margitszigeten indult ez a szerelem. Nyíltak már az orgonák, és néztem én a kék Dunát.” A negyvenes-ötvenes években leginkább a tánciskola, a társastáncestek és a bálok nyújtottak alkalmat az ismerkedésre.

4640626_db17fd9d90ba94c68504da036a38935f_wm

10. A házasságkötés előtti testi kapcsolat továbbra is a férfiak számára volt „megengedett” (legalábbis hallgatólagosan), a nők házasodás előtti szerelmi életét viszont nem tartották elfogadhatónak.

Fotók: Fortepan

Szabadságharcosok takarodója – Cseh Tamás dalaival és hagyományőrzőkkel búcsúzott az emlékpark

A magyar forradalom és szabadságharc letörésére indított szovjet katonai invázió első napjának 60. évfordulóján zászlóbevonással, közös gyertyagyújtással, filmvetítéssel és Cseh Tamás emlékkoncerttel zárt a Pesti Srácok Emlékpark Józsefvárosban. 

A programsorozat a zárónapon Stefka István Nem vallott, eltemetve… című dokumentumfilmjével indult, amely Dózsa László színművész, szabadságharcos portréját mutatja be, játékfilmes részletekkel. Ezután a hagyományőrzők a téren felállított barikádoknál bevonták a forradalom zászlaját, majd közös gyertyagyújtásra invitálták a látogatókat, ezzel is tisztelegve a forradalom hősei előtt. Jásdi Balázs hagyományőrző főhadnagy a PestiSrácok.hu-nak kifejtette, miért fontos 2016-ban a hagyományápolás, a hőskultusz életben tartása.

Az estét, illetve a szeptember 20-a óta működő Pesti Srácok Emlékparkot az Átlátszó víz legyen… című Cseh Tamás Emlékest zárta, amelyben Joós Tamás énekmondó és Hegyi Norbert  színész, zenész elevenítették fel a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas elhunyt zeneszerző balladáit. Bereményi Géza dalszövegei mellett sok kevéssé ismert alkotás is elhangzott, többek között a szintén tragikusan fiatalon elhunyt Csengey Dénes író, rendszerváltó politikus szerzeményeire írt dalok.

The gallery was not found!

A videót készítette: Szabó Fruzsina Anna és Kerekes András

Fotók: Gyenes Péter

A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja. 

„Jobb, mint otthon” – Bárok, kocsmák, népbüfék a háború utáni Budapesten

Budapest 2016-ra megkérdőjelezhetetlenül a kocsmák, bárok és különböző szórakozóhelyek fővárosa lett, amelynek egyik ékes bizonyítéka a partiturizmus. Kevesen tudják viszont, hogy a szórakoztatóiparnak nagy múltja van a magyar fővárosban, a kávéházi élet már a 30-as években is virágzott, sőt, sokan alternatív munkahelyként, vagy családi találkozóhelyként használták ezeket az egységeket. Havadi Gergő, szociológus a Pesti Srácok Emlékparkban mesélt arról, hogy hogyan mulattunk a kommunizmus idején. Összefoglaló, dióhéjban. 

DEZSE BALÁZS – 061.hu

Társadalomtörténeti közhely, hogy a kávéház nagyvárosi és egyszersmind polgári intézmény, éppen ezért gyakran használták rájuk a “jobb, mint otthon” szlogent. Ezt annyira komolyan gondolták, hogy sokan alternatív munkahelyként, illetve családi találkozók helyszíneként tekintettek ezekre az intézményekre.

A hanyatlás kora

A nagy változás a világgazdasági válság hatására következett be, amikor hirtelen nagyon sok ilyen hely tönkrement, a 30-as években ennek eredményeként pedig sok kisebb helyiséget nyitottak, így alakult ki az eszpresszók intézménye, ami tulajdonképpen egyenes út volt a kocsmák elterjedése felé. Mondhatni ez a történet kezdete.

A háború után

A következő nagy változás a második világháború után történt: 1945 végén, illetve 1946 elején, amikor a romok eltakarítása közben újra “megkezdődött az élet”, és párhuzamosan beindult az államosítás is, amely az egész szegmenst érintette. 

33721
Fotó: Fortepan

Élénkítőprogram és képzések helyett az üzemi étkeztetést próbálták egy magasabb szintre emelni, ami azt jelentette, hogy kötelezővé tették az egységek számára, hogy ebben a formában lássák el a dolgozókat. Ennek azonban, mint utólag kiderült gazdaságilag nem volt meg az alapja és a vendéglősök érdekei is mást kívántak. Ettől függetlenül persze így kellett lennie. A körülmények együttes hatására a vendéglátóipari egységek közönsége is megváltozott: míg a régi kávéházkultúrában hatalmas szerepe volt a polgárságnak és az itt élő zsidóságnak, később inkább a tömegek bevonzása volt a cél. A vezetés úgy gondolta, hogy aki szórakozik, az nem azzal foglalkozik, hogy éppen kit visznek el éjszaka a szomszédból. 

Az alkohol öl, butít, de „tervteljesít”

A szorgalmas munka eredményeként az ötvenes években már csak a helyek 10 százaléka volt az amely étteremként, illetve a klasszikus értelemben vett vendéglőként funkcionált, a korábbi 35 százalékhoz képest (40-es évek eleje), ez pedig egyértelműen jelzi, hogy a vendéglátás az italfogyasztás felé tolódott el. Ekkor jelentek meg a “hodályoknak” nevezett ivók, amelyekre egyre több ember tartott igényt. Ezt a titulust ráhúzták a korszak egyik meghatározónak tartott helyére, az Ilkovicsra is, amelyet egy időben sokan megpróbáltak kriminalizálni (ennek oka valószínűleg az, hogy az 56-os forradalom kitörésekor sok pesti srác itt gyülekezett). 

50378
Fotó: Fortepan

Erre a korszakra tevődik az olcsó égetett szeszek gyártása, elterjedésük az alkoholizmus megjelenését vonta maga után. Az igények kielégítése érdekében az olcsó égetett szeszek gyártása is felpezsdült, illetve köztudatba került a népszerű szlogen, mely szerint “az alkohol öl, butít, de tervteljesít”. A rendszer nem különösebben harcolt a szenvedélybetegség ellen, inkább az eladások növelésére próbálták ösztönözni a vállalatvezetőket, mondván, ezzel mindenki csak jól jár. 

Politikailag fertőzött

Bizonyos helyeket politikailag megbélyegeztek, mert abban látták túlélni a polgári szokásokat, mint például a borravaló intézményét, a kártyajátékokat, illetve a különböző szórakozási szokásokat. Ezeket a helyeket, ahol köztudottan ilyen “bűncselekmények” történtek azokat jellemzően az iparengedélyek megvonásával büntették, vagy lefoglalták és állami kézbe helyezték. Ez sokszor csak ideig-óráig működött, mert nem tudták gazdaságosan működtetni az intézményeket így be kellett azokat zárni. 1952-re az egységek 70%-át bezárták. 

5320
Fotó: Fortepan

1952-re húsz egység kivételével a teljes szektort államosították (5920 egységet), 1956-ig viszont lassú növekedésnek lehettünk tanúi. Ekkor Budapesten újra engedélyezték a vendéglők üzemeltetését, abban a formában, hogy a tulajdon állami maradt, de a vendéglátósok kibérelhették szabad kasszás elszámolásban. Ez persze csak akkor valósulhatott meg, ha a korábbi üzletvezetőket nem internálták. Ezzel az ellátási nehézségeken szerettek volna javítani, de a növekedés ellenére ez még mindig alacsony szinten maradt. 

A korszak elitje a múltban élt

A korszak hatalmi elitje a történtek ellenére inkább a 30-as évek hedonizmusát elevenítettek fel. Olyan vendéglátóipari egységekben gyűltek össze, amelyek számukra valamiért fontosak voltak, ilyen volt a Gundel, a Rózsadob étterem, a Béla Király úti pártüdülő, vagy a Margitszigeten található szálloda étterme, illetve annak különtermei. 

A kocsmák, mint stratégiailag fontos objektumok

Érdekes volt az is, ahogy a korszakban a szórakozóhelyekhez hozzáálltak: egy 1955-ös rendőrségi útvonalbiztosítási tervezetből kiderül, hogy az ivókat borzalmas helyeknek tartották, mindegyiket nyilvántartották és szimplán csak “objektumoknak” nevezték őket. A csepeli Vasmű étterem, ahova a korszak munkásai jártak például a legfertőzöttebbnek tartották, a jelentésekben az áll, hogy sok csavargó, bajkeverő, szajha jár le, akik botrányokat okoztak. Bizonyos időpontokban, például külföldi politikusok látogatásakor ezeket biztonsági okokra hivatkozva bezáratták. Az akciókat hadműveletnek nevezték és esetenként több száz rendőrt mozgósítottak.

Vezető kép: Fortepan

A programokat az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta. 

Minden ami retro, minden ami ’50-es évek (VIDEÓ)

Utoljára elevenedtek meg az ’50-es évek hétköznapjai a Pesti Srácok Emlékpark színpadán. A múlt felelevenítésében ezúttal Szerényi Gábor grafikus, Nemes Nóra gasztroújságíró és Kovács Tibor fodrász segítettek a érdeklődőknek. Szerényi Gábor történetek, újságok és tárgyak segítségével mutatta be a kor életérzését, Nemes Nóra eddig az úgynevezett Sztálin pástétomot készítette el az ’50-es évek hiánykonyhájából. Az estét mulatság zárta, a Fonó Ház néptáncosa Utasi Péter partnerével élőzenés táncházban mozgatta a meg az emlékpark látogatóit.

[easy_youtube_gallery id=EZCNZaPO3Q0 cols=1 ar=16_9 thumbnail=0]

A Pesti Srácok Emlékpark november 4-én, pénteken zár. Az utolsó napon 18:00 órától filmvetítéssel, zászlóbevonással valamint Átlátszó víz legyen… című Cseh Tamás emlékesttel búcsúzik Józsefvárosban az emlékpark.  

A videót készítette: Szabó Fruzsina Anna és Kerekes András

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

A „véres csütörtök” valódi felelőseinek nyomában – Beszélgetés Stefka István dokumentumfilmjéről

  • Tudatos provokáció vezethetett az ’56-os forradalom legtöbb áldozatot követelő tömegmészárlásához, amelyben a Kossuth térre csalt polgári tömegből több száz, egyes források szerint ezernél is több ártatlan ember vesztette életét – állítják Stefka István, A fehérballonos című dokumentumfilmjében megszólaló szakértők. Az alkotás legfontosabb felvetése, hogy az október 25-ei sortűz a magyar kommunista hatalom keményvonalasai és a szovjet katonai-politikai vezetés összehangolt akciója volt. A „véres csütörtök” valódi felelőseire, homályban maradt részleteire és hátterére a témában évtizedek óta kutató Jobbágyi Gábor jogászprofesszor és Kahler Frigyes jogtörténész világít rá a félórás filmben, amelyet szerdán mutattak be a Pesti Srácok Emlékparkban. A vetítés után a rendező-producer Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója beszélgetett a közönséggel.

MAPET – PestiSrácok.hu

Ahogy a filmben megszólaló, a témában hosszú évek óta kutató professzorok, Jobbágyi Gábor és Kahler Frigyes is kifejtik, hamis az a magyarázat, amely szerint az 1956. október 25-i „véres csütörtökön” csak a szovjetek tüzeltek volna a Kossuth téren összegyűlt tömegbe. A helyszínen már a sortűz előtti napokban lőállásokat telepítettek, tehát a sztálinisták minden bizonnyal készültek a vérengzésre – mutatott rá a PestiSrácok.hu lapigazgatója, Stefka István A fehérballonos első nyilvános vetítése után, a Horváth Mihály téri Pesti Srácok Emlékparkban. Az 1956-os Emlékbizottság támogatásával készült dokumentumfilm legfontosabb megállapítása, hogy tudatos provokáció történt: a sortüzet nem spontán tüntetés előzte meg, hanem szervezetten csalták, terelték provokátorok az embereket a Parlament elé, ahol lemészárolták őket. A filmben maga a címszereplő, a tragédia egyik túlélője is megszólal. Nagy József Mihály az a fehérballonos férfi, aki egy szovjet tank tetején áll társaival és a nemzeti lobogóval a Kossuth téren készült, s a világsajtót bejárt ikonikus fényképen.

Stefka István a Pesti Srácok Emlékparkban, dokumentumfilmje levetítése előtt. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Stefka István új dokumentumfilmjében, A fehérballonosban a Kossuth téri sortűz kerül új megvilágításba. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Precízen megszervezett kelepce

A férfi felidézte, hogy a szovjet tank legénysége menedéket kínált neki, amikor a mészárlás elkezdődött. Stefka szerint ez is alátámasztja, hogy a térre kivezényelt szovjet kiskatonák mit sem tudtak arról, mi készül, míg a keményvonalas pártvezetés és Akadémia utcai pártközpontban összesereglett szovjet vezetők – köztük Szerov, a KGB vezetője – pufajkásokat, zöld ávósokat, a Partizánszövetség embereit, valamint más szovjet egységeket – és ki tudja még, miféle csoportokat – már korábban készenlétbe rendelték a precízen megtervezett kelepcéhez. És nem csak ott: az országosan 67 helyszínen elrendelt sortűz közül számosat előre megtervezhettek, illetve összehangolhattak. A bizonyítékok arra utalnak, hogy Salgótarjánban is szándékosan terelték a pártház elé az embereket – mondta a rendező.

Még mindig megosztó ’56

Stefka szerint, bár elvileg 26 éve történt, 1956 feldolgozását tekintve a mai napig nem zajlott le a rendszerváltás.

Minden évben, szépen és méltó módon megünnepeljük a forradalmat, végre békésebb körülmények között, nem pedig szétverve, mint 2006-ban. Ennek ellenére komolyabb kutatómunkát kellene végezni az események feltárására: közelednie kellene végre egymáshoz a különböző történészcsoportoknak, és sürgősen életre kellene hívni egy olyan történészi bizottságot, amely a helyére teszi 1956-ot

– hangsúlyozta, majd emlékeztetett arra, hogy az elmúlt egy hónapban többször is elhangzott nagy nyilvánosság előtt, hogy ’56 ellenforradalom volt. Bolgár György a Klubrádióban, majd Havas Szófia az orosz televízióban állította ezt, utóbbi meg is spékelte azzal, hogy a felkelőket fasisztáknak nevezte, akik házról-házra járva keresték a zsidókat és a kommunistákat. A szocialista politikus ráadásul azt is nyilatkozta, véleményéhez joga van, mert ’56 megítélése kapcsán nincsen konszenzus Magyarországon. Stefka szerint azonban már 1989-ben egyértelműen konszenzus született, amikor az első magyar szabadon választott parlament az első törvényében kimondta, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt. Mint mondta, ez azóta nem kérdés, szemben azzal, hogy 2016-ban

miként lehetséges lefasisztázni a magyarok szabadságharcát, amelyben ezrek haltak meg, fiatalokat, szinte gyerekeket ítéltek el koncepciós perekben és végeztek ki, százezrek menekültek el az országból, családok tízezreit szakították szét és tették tönkre.

Erről szólva a közönség soraiból egy idős úr rámutatott: a magyar forradalom annyira volt antiszemita, hogy 1956. november 14-én Golda Meir izraeli külügyminiszter, későbbi miniszterelnök az ENSZ-től azt követelte, hogy tegyen lépéseket Magyarország függetlenségének védelmében. Stefka István megjegyezte, vitathatatlanul izzó volt a gyűlölet, amely a sztálinista diktatúra pribékjeivel szemben évek alatt felgyülemlett, azonban gyerekkori emlékei alapján sem tudja elfogadni az általánosítást, miszerint a forradalom napjaiban prédaként tekintettek volna a kommunistákra.

A fehérballonos című dokumentumfilm utáni beszélgetés közönsége. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A fehérballonos bemutatóján, a Pesti Srácok Emlékparkban. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Csupa becsületes magyar ember

Ezzel kapcsolatban felidézte, édesapja több családot is megmentett a felkelők bosszúja elől, emberségével pedig korántsem volt egyedül azokban a napokban. Miután gellérthegyi házukat 1951-ben államosították, 7-8 „ávós családot” költöztettek apja ingatlanjába, meghagyva 3 szobát Stefkáéknak. 1956 októbere végén fegyveres egyetemisták keresték náluk az ávósokat, ám féltve az ártatlan nőket és gyerekeket, akiknek semmi közük nem volt a családfők bűneihez, Stefka édesapja elküldte őket azzal, hogy náluk nem laknak kommunisták, „csak csupa becsületes magyar ember”. A rendező elárulta, ennek a gesztusnak köszönhető, hogy a megtorlások alatt békén hagyták a forradalommal szimpatizáló családját. November 4-ike után, amikor elindult a szovjetek Hullám nevű hadművelete, a szomszéd családfők géppuskafészket telepítettek a háztetőre, s onnan lőtték a felkelőket.

Álom maradt az igazságtétel

Egy másik felszólaló szerint Kéri Edit néhány éve megjelent könyve is jelentősen hozzájárul a tisztánlátáshoz. A Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban című kötet megismertet 234 áldozat és a 195 lövöldöző gyilkos nevével. Az olvasó meghökkenhet, hisz több jelenlegi politikus családnevével is találkozhat a tettesek oldalán. Stefka István emlékeztetett arra, hogy Zétényi Zsolt MDF-es országgyűlési képviselő éppen 25 éve, 1991. november 4-én nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amely az önkényuralom által nem üldözött szándékos emberölés, halált okozó súlyos testi sértés és hazaárulás büntethetőségét tette volna lehetővé, ám a parlamentben megszavazott „lex-Zétényit” megsemmisítette az Alkotmánybíróság. A valódi bűnösök, mint a sortüzek elrendelői, Apró Antal, Biszku Béla és mások akkor még éltek, és számot adhattak volna a tetteikről. 

Végül senkit nem ítéltek el, ami katasztrófa, hiszen így az igazságtétel éppúgy álom marad csupán, mint a forradalmat érintő közmegegyezés

– mondta. A közönségből Székely Kornél grafikusművész ehhez hozzátette, a probléma alapvetően az, hogy a világháború után az egyik fél megkapta méltó büntetését, míg a másik, szintén milliók haláláért és nyomorúságáért felelős ordas eszme képviselői egyáltalán nem. Ha a nürnbergi perhez hasonló eljárások megtörténtek volna a kommunizmus bűneivel kapcsolatosan is, akkor ma 1956-al kapcsolatban is jóval tisztábban látnánk – vélte. Stefka erre reagálva kifejtette: túlságosan puhányok voltak a bűnösökkel – a kínzókkal, a vallatókkal, a sortüzek elrendelőivel -, akik nemhogy megúszták a felelősségre vonást, de titkolva a múltjukat, sokan közülük a legjobb helyekre is beülhettek. „1956 továbbra sincs a helyén kezelve. Mi nem tehetünk mást, mint tovább kutatunk, hogy idővel feltárhassuk a forradalom teljes és igaz történetét” – mondta a PestiSrácok.hu lapigazgatója.

Címlapfotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

A programokat az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja. 

Hiába próbálják a Kossuth téri tömeggyilkosságot a szovjetekre kenni – A Fehérballonos bemutatója az emlékparkban!

Szerdán a nagyközönségnek is bemutatják Stefka István A fehérballonos című dokumentumfilmjét, amely az 1956 október 25-i véres csütörtök felelőseit kutatja. Az 1956-os Emlékbizottság támogatásával elkészült filmben dr. Kahler Frigyes egyetemi docens és dr. Jobbágyi Gábor professzor segítségével óráról-órára rekonstruálják, hogy mi is történhetett a sortűz idején, s miért hamis az a magyarázat, amely szerint kizárólag a szovjetek felelősek a tömeggyilkosságért. A tisztánlátás az alkotók szerint azért is különösen fontos, mert a Nagy Imre-i mítoszt ápoló, s abban saját politikai legitimációját fellelő baloldal megpróbálja kiretusálni a vérengzés cinkosai közül az akkori Nagy Imre-kormány tagjainak és a még hatalomban lévő más kommunistáknak a személyét. A fimből persze az is kiderül, hogy kicsoda is az a bizonyos „fehérballonos férfi”.

A filmbemutató november 2-án, szerdán 6 órakor kezdődik a józsefvárosi Horváth Mihály téri Pesti Srácok Emlékparkban. (Két percre a Baross utcai 4-es, 6-os megállótól.) A bemutatót követően dr. Jobbágyi Gábor jogászprofesszorral a rendező Stefka István beszélget.

Stefka István portréfilmje Dózsa Lászlóról NEM VALLOTT, ELTEMETVE filmbemutató 2016.10.18. Fotó: Horváth Péter GYula
Jobbányi Gábor professzor a dokumentumfilm alkotóival – Fotó: Horváth Péter Gyula

Előtte 17 órától is izgalmas beszélgetésnek lehetnek fültanúi az emlékparkba látogatók: Az elnyomás védelmezői – arcok a karhatalomból címmel Illésfalvi Péter és Maruzs Roland hadtörténészek folytatnak vitát Szakács Árpád, a Történelemportál.hu szervezésében.

Csütörtökön, november harmadikán 17 órától Huth Gergely és Kerekes András Lejáratás és bomlasztás – A hálózat örök című dokumentumfilmjét vetítjük le, amely játékfilmes elemekkel idézi fel, hogy 1956 után miként próbálta megosztani, egymás ellen ugrasztaniés és befeketíteni az 1956 emlékét is titokban ápoló ellenzékieket a kádári állambiztonság. 19 órától történészvitát rendezünk az emlékparkban, 6 órától Budapest két ostroma 1945 és 1956. – Párhuzamok és különbségek címmel Mihályi Balázs magyar térképész, hadtörténész lesz a vendégünk.

Cseh Tamás emélkest, a Nem vallott, eltemetve és a forradalom lobogójának bevonása a gyásznapon

A november 4-i gyásznapon pedig különleges műsorral zárja hét hetes működését a Pesti Srácok Emlékpark, amely az 1956-os Emlékbizottság kiemelt támogatásával a PestiSrácok.hu kiadója és az Udvari Kamaraszínház szervezésében valósult meg.

Pénteken 18 órakor ismét levetítjük Stefka István Nem vallott, eltemetve… című kreatív dokumentumfilmjét, amely a szovjet kivégzőosztagot, majd az állambiztonságiak verését követő tömegsírba temetését is túlélő Dózsa László szabadságharcos-színművész drámai portréját mutatja be, játékfilmes epizódokkal téve átélhetővé azt.

A filmvetítést a Magyar Tartalékosok Szövetsége szabadságharcos hagyományőrzőinek tisztelgése és a forradalom zászlajának bevonása zárja.

Pesti Srácok Emlékpark gyertyát '56 ismert és ismeretlen hőseiért! Fotó: Horváth Péter Gyula
A MATASZ hagyányőrzői az október 23-i díszlövés előtt a Pesti Srácok Emlékpark előtt – Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

19 órakor az Átlátszó víz legyen… című Cseh Tamás emlékest lesz az emlékpark záró programja. Az est főszereplői Joós Tamás énekmondó és Hegyi Norbert színész, zenész. A műsorban több ritkán hallott dal is felcsendül, sőt, a Csengey Dénes szövegére írt Mélyrepülés című lemezről az Anna opust is bemutatták. (A szöveg szerzője: Oszwald György). Az előadóművészek Cseh Tamás és Bereményi Géza Corvin köziek című dalát is a műsorra tűzték.

A Pesti Srácok Emlékpark honlapja: emlekpark.pestisracok.hu

Vezető kép: A Kossuth téri sorzűz áldozatai, forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, további fotók: Horváth Péter Gyula/PS